top of page

HOGYAN LETT?

Az álmom mindig is az volt, hogy olyan munkám legyen, ami minden pillanatban örömmel tölt el. Ami sosem igazán munka. Ami miatt nincs morcos hétfő vagy várva-várt hétvége. További vágyam az volt, hogy az általam végzett munka értékteremtő legyen. Hogy tudatosan legyek jelen a hétköznapokban, a családi életemben.

Mindezen elvárások mellett nem csoda, hogy évekig kerestem az tökéletes munkát, a célt; vártam az ’isteni szikrát’.

A több éves ’várakozás’ közben ért a járvány miatti bezártság, amikor pedig az amúgy is feszültségekkel teli élethelyzetben, egy családtagomtól elhangzott a mindent megváltoztató mondat: „Tegyél rendet! Igazán nagy a kupi körülötted, kupis vagy!” Ez a mondat a szívem ütött. Saját mércémmel mérve én soha nem voltam rendetlen. A szerszámkészletek mindig egyben maradtak, a kirakókból soha nem hiányzott egy darab sem, minden zokninak mindig megvolt a párja. Ezek után derült égből villámcsapásként ért a fenti mondat. Jól meg is sértődtem. Aztán rájöttem, hogy meg kell keresnem az okot, amiért ezt gondolják rólam. Elkezdtem tudatosabban figyelni a közvetlen környezetemet. Mit dobálok szét? Mit nem rakok el? Mit nem pakolok el magam után? Én uralom a saját teremet? Egyáltalán a saját teremben létezem?

 

És itt jött az első felismerés. A tér, amiben létezem, telis-tele van olyan tárgyakkal, amihez semmi közöm. Vagy mert nem az enyémek, vagy mert érzelmileg nem érintenek meg.

Ezek után már csak úgy záporoztak a további kérdések. (Mi az enyém? Miért? Szükségem van még rá? Van helye?, stb.)

 

Elszántan kerestem a válaszokat és minden egyre inkább egy irányba mutatott: ki kell tisztítanom a közvetlen életteremet. Akkor még nem is sejtettem, hogy a terünk fizikai kitisztítása kéz a kézben jár a gondolataink tisztításával is. Egy ilyen folyamat, mint a fizikai terünk gatyába rázása, óriási hatással van az egész életünkre. Mert azáltal, hogy megszabadulunk a fizikai tevékenységeket akadályozó tárgyaktól, megteremtjük a lehetőségét annak, hogy a gondolatainknak se szabjon semmi határt! Mert mint kint, úgy bent.

A4C51EB6-E1EB-44C2-B991-F9439BC43804.jpeg

KI VAGYOK ÉN?

Név: Abay-Nemes Zsuzsi

Honnan: Balassagyarmat, vidéki kisváros az északi határ mellett

Iskoláim: Mikszáth Kálmán Gimnázium, Budapesti Gazdasági Főiskola

Családom: egy csodálatos kisfiú, Vince, egy elképesztően kreatív és támogató férj, Isti és egy okos és szuperenergikus négylábú, Csipke

Mi kapcsol ki a leginkább: olvasás, legozás, kirakózás

Mit nem kéne csinálnom, de csinálom: addig enni a csokis kekszet, amíg ki nem ürül a doboz

Mi inspirál a leginkább: a vágy, hogy másoknak is megmutassam, hogy egy ’egyszerű rendrakással’ az egész életünket megváltoztathatjuk!

bottom of page