HOGYAN LETT?

Az álmom mindig is az volt, hogy olyan munkám legyen, ami minden pillanatban örömmel tölt el. Ami sosem igazán munka. Ami miatt nincs morcos hétfő vagy várva-várt hétvége. További vágyam az volt, hogy az általam végzett munka értékteremtő legyen. Hogy tudatosan legyek jelen a hétköznapokban, a családi életemben.

Mindezen elvárások mellett nem csoda, hogy évekig kerestem az tökéletes munkát, a célt; vártam az ’isteni szikrát’.

A több éves ’várakozás’ közben ért a járvány miatti bezártság, amikor pedig az amúgy is feszültségekkel teli élethelyzetben, egy családtagomtól elhangzott a mindent megváltoztató mondat: „Tegyél rendet! Igazán nagy a kupi körülötted, kupis vagy!” Ez a mondat a szívem ütött. Saját mércémmel mérve én soha nem voltam rendetlen. A szerszámkészletek mindig egyben maradtak, a kirakókból soha nem hiányzott egy darab sem, minden zokninak mindig megvolt a párja. Ezek után derült égből villámcsapásként ért a fenti mondat. Jól meg is sértődtem. Aztán rájöttem, hogy meg kell keresnem az okot, amiért ezt gondolják rólam. Elkezdtem tudatosabban figyelni a közvetlen környezetemet. Mit dobálok szét? Mit nem rakok el? Mit nem pakolok el magam után? Én uralom a saját teremet? Egyáltalán a saját teremben létezem?

 

És itt jött az első felismerés. A tér, amiben létezem, telis-tele van olyan tárgyakkal, amihez semmi közöm. Vagy mert nem az enyémek, vagy mert érzelmileg nem érintenek meg.

Ezek után már csak úgy záporoztak a további kérdések. (Mi az enyém? Miért? Szükségem van még rá? Van helye?, stb.)

 

Elszántan kerestem a válaszokat és minden egyre inkább egy irányba mutatott: ki kell tisztítanom a közvetlen életteremet. Akkor még nem is sejtettem, hogy a terünk fizikai kitisztítása kéz a kézben jár a gondolataink tisztításával is. Egy ilyen folyamat, mint a fizikai terünk gatyába rázása, óriási hatással van az egész életünkre. Mert azáltal, hogy megszabadulunk a fizikai tevékenységeket akadályozó tárgyaktól, megteremtjük a lehetőségét annak, hogy a gondolatainknak se szabjon semmi határt! Mert mint kint, úgy bent.

KI VAGYOK ÉN?

Név: Abay-Nemes Zsuzsi

Honnan: Balassagyarmat, vidéki kisváros az északi határ mellett

Iskoláim: Mikszáth Kálmán Gimnázium, Budapesti Gazdasági Főiskola

Családom: egy csodálatos kisfiú, Vince

 elképesztően kreatív és támogató férj, Isti

 okos és szuperenergikus négylábú, Csipke

Mi kapcsol ki a leginkább: olvasás, legozás, kirakózás

Mit nem kéne csinálnom, de csinálom: addig enni a csokis kekszet, amíg ki nem ürül a doboz

Mi/ki inspirál a leginkább: a vágy, hogy másoknak is megmutassam, hogy egy ’egyszerű rendrakással’ az egész életünket megváltoztathatjuk