Search

Létezik-e olyan, hogy rossz döntés?

Bár alig két hónapja költöztünk el a saját lakásunkból egy bérelt lakásba, újra a költözés lebegett a szemünk előtt. A lakás, ami megnézéskor és az első 2 hétben úgy tűnt, hogy maga a megtestesült álom, az idő előre haladtával egyre inkább veszíteni kezdett a vonzerejéből. Olyan hibák fedték fel magukat, amiket az ember csak folyamatos használat közben fedez fel. Hiszen, amikor elmész megnézni egy lakást, nem kapcsolod be a mosogatógépet vagy nem állsz neki tusolni!


Decemberben azért döntöttünk a költözés mellett, mert

1) úgy éreztük, hogy környezetváltozásra van szükségünk, hogy újra megmozduljon körülöttünk a tér,

2) én személy szerint sosem laktam a budai oldalon (és bérelt lakásban sem). Mivel a férjem viszont itt töltötte a gyerekkorát, ő mindenféleképpen visszavágyott ide. Annak érdekében, hogy ő meglássa, hogy ugyanolyan jó-e itt élni, mint gyerekkorában, illetve, hogy én is megtapasztaljak egy merőben más életkörnyezetet, a bérlés mellett döntöttünk. Ha kiderül, hogy a gyerekkori szép emlékek már nem jö(het)nek vissza és nekem sem akkora élmény, akkor maximum újabb lakóhely után nézünk.

Ebbe nem volt belekalkulálva az, hogy a bérelt lakás több sebből vérzik... A lényeg: sokat gondolkodtam azon, hogy vajon hibát követtünk-e el? És tovább mentem: lehet hibát elkövetni? Létezik-e egyáltalán olyan, hogy rossz döntés?


Tekintettel arra, hogy az eredeti célunk az volt, hogy felmérjük, hogy jó-e itt nekünk, a válasz egyértelműen NEM. Nem követtünk el hibát, amikor felköltöztünk a hegyre az erdő mellé. Hiszen a férjem soha nem tudta volna meg, hogy annyira megváltozott már az életünk, annyira megváltoztak az igényei(nk) és az életritmusunk, hogy nem ez a nekünk való hely. Én pedig sosem tudtam volna meg, hogy bár imádom az erdőt és a madarakat, nem feltétlenül igénylem, hogy minden nap ott legyek. Új lakás után pedig nem biztos, hogy néztünk volna, ha nem jelentkezik ez a folyamatos diszkomfort érzés. Hiszen a belvárosi lakásunk nem volt sem kényelmetlen, sem kicsi, minden a mi igényeinkre volt szabva. Bizonyos körülményeken ugyanakkor nem tudtunk változtatni. Bármennyire is szerettük volna, erkélyt nem lehet csak úgy építeni és nem eszkábálhatsz magadnak kilátást akkor, ha a belső gangra néz a lakás összes ablaka. És bár a járvány miatti bezártság a lakásban sem múlt el nyomtalanul (értsd: kiselejteztük a fél életünket- legalábbis úgy éreztük...), az áhított teljes, nagybetűs NYUGALOM valahogy mégsem akart megérkezni.


Így, féléven belül 2 költözéssel a hátam mögött, azt hiszem megvilágosodott előttem, hogy miért is volt szükséges és hogyan vált a javunkra mindez. Hogy miért vitt minket a sorsunk 4 hónapra a hegy tetejére és onnan egy harmadik lakásba. Ha ezt nem lépjük akkor meg, most nem ülnék nyugalomban egy új helyen. Ez ugyan még nem az áhított NYUGALOM, de azt hiszem, már látom az odavezető utat J És ez a lényeg! És az, hogy mind elfogadjuk: nincs olyan, hogy rossz döntés. Lehet, hogy nem látjuk még a fényt az alagút végén, de idővel úgyis bebizonyosodik, hogy nincs rossz döntés. Előbb-utóbb megértjük, hogy miért történnek velünk a dolgok.