top of page
Search

Most vizsgázik a mi minimalizmusunk!

Ha szeretnéd élesben is kipróbálni, költözz valami távoli ideiglenes helyre – lehetőleg kisgyerekkel, ahol nem tudod, hogy meddig maradsz – de mondjuk legyen minimum 2 hónap, ahová mondjuk annyi cuccot vihetsz, ami befér egy személyautóba, de legalább azt tudod, hogy körül-belül milyen lesz az idő. Hogy azért ne legyen ilyen egyszerű, abban a két hónapban azért legyen egy évszakváltás!


Amikor megírtam ’Az igazán fontos dolgok’ című bejegyzésemet még nem tudtam, hogy ilyen kézzel fogható közelségben van az, hogy amiről ott írtam, a gyakorlatban is vizsgázzon.

Nagyon régóta lebegett már a térben, hogy kipróbáljuk magunkat egy másik országban. Ennek több oka is volt, többek között az, hogy a kisfiunk lehetőleg minél kisebb korban elsajátítson tökéletesen egy idegen nyelvet és persze az is, hogy egy más környezetet és kultúrát is megismerhessünk. (Az, hogy Magyarországon éppen milyen az aktuálpolitikai helyzet, azt már nem is említem, bár kétségkívül nagy motivációt adott.)

Abban a bejegyzésben leírtam, hogy 1-2 fontos használati tárgyon és egymáson kívül nincs is másra szükségünk. Na jó, de mi van akkor, ha külföldre költöztök egy ideiglenes lakásba és nyilván nem akarod a teljes ruhatáradat újra megvenni, meg hát mégiscsak egy 5 évessel költözöl, neki csak kell vinni egy pár játékot is, nem?

Úgyhogy, bár az abban leírtakhoz változatlanul tartom magam, mivel volt időnk átgondolni, hogy mire lehet szükségünk az első 2 hónapban, eszerint pakoltunk.



A terv az volt, hogy a férjem kocsival megy, én pedig a fiunkkal egy pár nappal később utána megyünk repülővel. Ennek az volt az oka, mert 1. a kocsit tele tudtuk pakolni szükséges dolgokkal és 2. a kisfiunknak így nem kellett végigülnie a 16-18 órás autóutat.


Lassan 3 hete itt vagyunk. És bár a lakás ideiglenes, és nincs is úgy felszerelve, hogy 3 fogásos ebédeket tudjak benne rittyenteni, összességében elmondhatom, hogy többnyire jól gondolkodtunk.

A pakolás során mindenki a saját cuccaiért volt felelős. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a ruháit mindenki magának pakolta össze. (Az 5 éves fiunk természetesen kapott segítséget.) Már a pakoláskor igyekeztünk gátat szabni a mennyiségnek, így a férjemmel az volt a megegyezés, hogy mindenki 1 db JYSK-ös szatyorba pakolhatja a ruháit. Annyit hozhatunk, ami abba belefér. Ezen kívül jöhetnek a cipők, ami 3-4 pár fejenként. Ennyit lőttünk be az első 2 hónapra. (2 hónap után iskolai szünet miatt visszamegyünk 2 hétre, így akkor lesz lehetőségünk a többi holmi elhozatalára.)


Megmondom őszintén, azt hittem, hogy nehezebb lesz. Belegondoltam, hogy úgy kell pakolni, hogy nyár végén még 30 fok van, de október végén már csak 15. És ebben a két hónapban fog sütni a nap, esni az eső, lesz napsütés és köd. Megyünk majd olyan helyre, ahová normálisan fel kell öltözni (óvoda, munka), de hétvégén otthon leszünk. Megyünk majd úszni és kirándulni is. Mindezeket figyelembe véve -szerintem- a ruha kérdést egészen jól oldottuk meg.

A többi dolog is hasonlóan hatékonyan sikerült. Egyenlőre úgy tűnik, hogy mindenkinek van mindene. Még várom a hidegebb időt, biztosat csak akkor tudok majd mondani. De az eddig itt töltött idő alapján kijelenthetem, hogy egyenlőre jól csináljuk. (és mennyire durva, hogy nem érzem úgy, hogy bármi is hiányozna?!- na jó, egy jól felszerelt konyha nagyon hiányzik!... de erre egyenlőre nincs ráhatásunk)

Recent Posts

See All

Comments


bottom of page