Március 1. a naptári tavasz első napja. Köszönhetően -vagy éppen sajnálatos módon- a tavasz már most a levegőben van!
Tekintve, hogy ez a nap a naptári tavasz kezdete, nem sok köze van az időjáráshoz. Éppen úgy lehet hóesés, mint napsütés. Az azonban már vitathatatlanul jelzi a jó idő közeledtét, hogy egyre tovább van világos. Mint a legtöbb élőlény, úgy az ember is a Napnak köszönheti a létezését, így nem meglepő, ha az, hogy minden nappal egyre hosszabb ideig van világos, a lelkünkre is jó hatással van! Az én lelkemnek már nagyon kell a jó idő!
Azon kívül, hogy tovább látjuk (érezzük) a Napot és az idő is lassan melegszik, mit tehetünk mi, hogy a közvetlen környezetünkbe elhozzuk a Tavaszt?
Emlékszem, hogy amikor kislány voltam, mindig tavasszal -és mindenképpen Húsvét előtt!- meg kellett lennie a ház teljes kitakarításának. Ez volt az évi két alkalomból az egyik, amikor minden egyes könyvet leszedtünk a polcról és egyenként áttörölgettük őket. (Megértitek, hogy ez mekkora meló volt, ha elmondom, hogy az apukámnak több ezer kötetből álló könyvtára van?) Akkor minden porcikámmal utáltam. És nem értettem meg, hogy erre miért van szükség. Hiszen a Nap akkor is be tud sütni az ablakon, ha az éppen nincs megpucolva. És a porcelán nippek ugyanolyan lágyan mosolyognak, ha éppen kicsit poros a fejük teteje.
Biztosan ez is a korral jön el. Mert ma már én is szükségét érzem, hogy átnyaljam a lakást tavasszal. Hogy mire megérkeznek az „igazi” napsugarak, addigra úgy csillogjon a nippek koponyája, hogy ő is hasra esik rajta! (ill. hasra esne, ha lennének ilyeneim...)
És a mára az is fontos lett, hogy a lakásból eltüntessem a tél utolsó nyomát is! Így kimosom, elrakom a kabátok, kisámfázom és kitakarítom a cipőket! Mutatok majd pár tippet, hogy mindezt hogyan teheted meg a leghelytakarákosabban, de mégis egyszerűen!
Addig pedig élvezzétek, hogy itt a jó idő és lassan virágba és zöldbe borul minden!