Indításként leszögezném, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy amikor valaki végig gondolja, hogy milyen életet szeretne élni, nem egy olyan életteret képzel maga elé, ahol halmokban állnak a felesleges holmik, és folyton rendetlenség van. A legtöbben olyan élettereket képzelünk magunk elé, amit az újságokban is látunk; tiszta, rendezett tér túlzsúfoltság nélkül. Ha pedig arra gondolunk, hogy milyen az az élet, amire szívesen emlékszünk vagy amit szívesen osztunk meg mással, többnyire emlékek, élmények, felejthetetlen pillanatok és helyek jutnak az eszünkbe. Lelki szemeink előtt szinte biztosan nem egy ruhákkal teli szekrény vagy egy konyhai kütyükkel teli fiók fog megjelenni! Ha Te is így vagy ezzel, akkor érdemes végiggondolni, hogy mi a közös ezeken a „képekben”. A közös az, hogy a felesleges tárgyak és nem kívánatos személyek nem kapnak benne helyet. (Az életedben nemcsak felesleges tárgyak, de felesleges emberek is vannak. Erről majd máskor írok bővebben.)
Csak a saját példámat tudom mindig ismételni: amikor elborított a sok cucc, amikor mentálisan is túlterhelve éreztem magam, a terem fizikai tisztítása segített. És bármennyire is meglepő, de a tér fizikai tisztítása előbb-utóbb magával hozza az igényt arra is, hogy az életed minden területén elkezdd a tisztogatást.
Engem először a rendszerezés ragadott magával, ami óriási élményt jelentett, de idővel már nem bizonyult elegendőnek. Örömet adott amikor szépen, rendszerezetten álltak a dolgaink, és mindenki megtalált mindent. Aztán az élet úgy hozta, hogy egyszerűen nem tudtuk megúszni a további selejtezést. (Fél év leforgása alatt költöztünk 120 nm-ről 72 nm-re és egy újabb kihívás áll előttünk: ideiglenesen 40 nm-en fogunk élni).
A sok selejtezés segített meglátni, hogy mi az, amire ténylegesen szükségünk van. (Kinek van szüksége 3 sodrófára vagy hamburgerpogácsa-formázóra, ha évente 1x sütök otthon házi hamburgert?) A tanulságok a következők:
- szuper érzés, hogy a szemléletváltásnak köszönhetően már soha többé nem fog beborítani a rengeteg cucc,
- most már pontosan tudom, hogy mire van szükségünk és mire nincs. Ennek köszönhetően már nincs impulzus-vásárlás, ami azt jelenti, hogy nincs felesleges költés. Tehát több pénz marad a pénztárcánkban!
- mivel nincsenek csecsebecsék és felesleges dekorok a lakásban, minden dolognak megvan a helye, a takarítás feleannyi időt vesz igénybe
(+1 köszönhetően annak, hogy mi már nem tárolunk felesleges dolgokat, nem is szívesen adok tárgyakat ajándékba (kivételt képez persze, ha pontosan tudom, hogy másik pont erre vagy arra a dologra vágyik). Az élmény-ajándékok igazán emlékezetesek, míg a fogyasztható ajándékok úgy okoznak örömet, hogy később nem kell a polcon jobbra-balra pakolgatni.)
Tényleg felszabadító érzés, hogy a lakásunk többnyire mindig rendezett (amikor nem, a rendrakás akkor sem tart tovább 15 percnél). Hogy olyan dolgokkal tölthetjük az időnket, ami valóban feltölt. Hogy olyan emberekkel vagyunk együtt, akiket valóban szeretünk. Hogy most már pontosan tudjuk, hogy mi az, ami igazán boldoggá tesz minket.